2012. május 22., kedd

Fagyi-tanmese

Az úgy volt, hogy anya elhozta hétvégén a kisfiúkat. Nagyon boldogok voltak, mert beígértünk nekik egy csomó mulatságot. Először megnéztük a szökőkutat, aztán következett a fagyizás, majd a játszótér, ahol két igen pompás - és meglehetősen drága - gumiállat boldog tulajdonosai lettünk.

Nem vettünk villamosjegyet, mert az elég drága, és a célpontok nincsenek is annyira távol egymástól. De azzal nem számoltam, hogy a cukrászda felé menet van egy fagyizó félúton. Mikor a fiúk meglátták, kórusban elkezdtek visítani, hogy itt vegyünk fagyit, itt is van fagyi, bodzás fagyi is van itt!

Tudtam, hogy a cukrászda már nincs nagyon messze, de az ő pici lábaikkal még eltart egy darabig, míg odaérünk. Annyira szerettem volna megértetni velük, hogy mi ennél az útszéli fagyizónál egy annyival jobb cukrászdába megyünk, hogy igazán megéri a fáradtságot, és hogy persze könnyebb itt gyorsan venni egy fagyit, de ott igazi fagyit kaphatnánk.

Nem értették meg, és mivel nem is volt akkora jelentősége, ezért ott vettünk nekik fagyit. De azért csalódottságot éreztem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése